A valami, a semmi, és a Zalkimista

A forma üresség, az üresség pedig forma
 
Vajh, miért tűnik el a sok valami,
Ami oly konkrét dolog a mában,
Majd az idő torkossága kideríti, 
Hogy igazán semmi valójában.
 
És szembesülni a semmivel,
Milyen varázslatot is jelent,
Hogyha örökké lesz valami,
Mely bármikor szembe jöhet.
 
Örökmozgó menedzserek, aktívak,
Valamit fogva így semmi a jussotok,
Passzív elmélkedők, kik semmit várnak,
A valamit folyton csak kézbe kapjátok.
 
Nem létezőként így karöltve léteznek,
Semmi és valami következésképp,
És lesz légyen egyetlen igaz lényeg,
Amit pedig a jelenben teszünk épp.