A forma üresség, az üresség pedig formaVajh, miért tűnik el a sok valami,Ami oly konkrét dolog a mában,Majd az idő torkossága kideríti, Hogy igazán semmi valójában.És szembesülni a semmivel,Milyen varázslatot is jelent,Hogyha örökké lesz valami,Mely bármikor szembe jöhet.Örökmozgó menedzserek, aktívak,Valamit fogva így semmi a jussotok,Passzív elmélkedők, kik semmit várnak,A valamit folyton csak kézbe kapjátok.Nem létezőként így karöltve léteznek,Semmi és valami következésképp,És lesz légyen egyetlen igaz lényeg,Amit pedig a jelenben teszünk épp.
Szigorúság fogCukorka?Van Önnek fogalma?Hogy jó a fogra az alma?Fogyasszon azt naponta!Csokika?A fúrótól meg betojna?Fájni fog ez Önnek ma,És jöhet vissza havonta.Nem hallja?Legyen saját kontrollja!
Jósok, jó sokJósok, jó sok és még annál is több kell,Ha már vagyok én egy olyan óriás tökfej,Hogy igazságom születését mástól várom el.Sebaj, legyen hát így, na ki mutat nekem utat?És hogy tudom ki az, aki csak a zsebben kutat?Csak a pénz számít, súg a megtévesztés lentről.Szeretetből vagy, zúg az atyai szólam fentről.Eltévedtem volna? Dehogyis, csak álmodom!Mert hát nincs is nekem semmiféle bajom,Csak arra ébredtem, hogy megint korog a gyomrom.Na jó, de mégis, legalább egyetlen jós azért kéne,Aki megmondja a tutit nekem végre:Hogy mindig korgó éhes gyomrom tényleg az enyém-e?